_KRM2165.jpg

MK. Március óta, amikor ideköltöztél Angliába, hányszor érezted, hogy az "ázsiai láz" tárgyává váltál volna? Honnan tudtad? Mik az általános jelei?

R. Elég gyakran éreztem magam az "ázsiai láz" tárgyának. Londoni tartozkodásom alatt még azt is megtapasztaltam, hogy egy vadidegen próbált az utcán ismerkedni velem, az "ázsiai láztól" égve. Ezek az atrocitások legtöbbször Nyugat-Londonban történtek, nem pedig a központban. Nyugat-London az a város azon része, ahol relative sok muszlim ember él azonos területen. Természetesen nem ők az egyedüli "ázsiai lázban" élő emberek, viszont a legtöbb történetben, melyet Londonban hallottam, muszlim/arab/pakisztáni embereket említenek, mint akik hajlamosak ennek a "láznak" a hatása alá kerülni. Nem szeretnék sztereotípiákat alkotni bizonyos nemzetiségű emberekről, de ez egy tény és valóság, melyet személyesen is átéltem.

Hamar felismerem és meg is tudom különböztetni a szándékukat. Általában úgy tesznek, mintha érdekelné őket az ázsiai kultúra és politika. Mindig Kim-Jong-Unról, az észak-koreai diktátorról szeretnének beszélgetni, habár már említettem nekik, hogy én Dél-Koreából származom. Ezek a legismertebb sztereotípiák Koreával és az ázsiai országokkal kapcsolatosan. Ezektől a párbeszédektől már az elején rosszul leszek, mert tudom, hogy mire megy a "játék", hogy miért akarnak megismerkedni velem.

Azok a férfiak, akik általában elhivnak randizni, nem törödnek az angolom törtségével. Ezzel kimutatva azt, hogy számukra a kommunikáció egyáltalán nem fontos. Úgy tekintenek rám, mint egyikére "azoknak" a gyenge ázsiai lányoknak, nem pedig úgy, mint egy emberi lényre, akinek személyisége is van. Számukra csak az szükséges, hogy legyen egy lány, akivel szexuális kapcsolatuk lehet, illetve sok esetben csak nagyzolásból, hogy másoknak hencegjenek arról, hogy ők egy ázsiai lánnyal randiznak.

Londoni rövid tartozkodása során írónknak lehetősége nyílt arra, hogy más országbeli
testvérre tegyen szert. Első naptól kezdve úgy érezte, Ree fogadott nővérévé vált. Pár
hónapot közös albérletben laktak, mely idő alatt írónk kiismerte az interjúalanyát. Számtalan
beszélgetésük egyike során Ree megemlítette milyen utcai zaklatás érte őt fényes nappal
London utcáján. A párbeszéd igy vette kezdetét:

_KRM2312.jpg

MK. Kezdésként kérlek mesélj kicsit magadról. Honnan származol és mi volt az oka annak, hogy ide, Londonba költöztél?

 

R. Eredetileg Szöulból, Dél Koreából származom, s egész eddigi életemet ott töltöttem. Tavaly utolsó éves egyetemistaként, már csak egy félév volt hátra a diplomáig, amikor úgy döntöttem, hogy ideiglenesen Londonba költözök. Úgy gondoltam, hogy ez az év tökéletes lehetőség lenne arra, hogy valami újat kipróbálhassak, hogy új kihivásokkal nézhessek szembe. Nem lett volna még egy ilyen lehetőségem a külföldön élésre, ha lediplomázás után rögtön állást kapok Koreában.

“Munka – vakációs” vízummal érkeztem ide, annak érdekében, hogy különböző tapasztalatokat szerezhessek egy teljesen eltérő környezetben. Biztos voltam abban, hogy ez az élmény érettebbé és erősebbé fog tenni. Sőt arra is rájöttem, hogy az angolomat sem ártana kicsit fejleszteni. Mindezek a gondolatok, összeadódva, vezettek el a döntésemhez, hogy az Egyesült Királyságba költözöm.

Már négy hónapja vagyok itt, s ez idő alatt voltak pozitív és negatív benyomásaim egyaránt; illetve több olyat tapasztaltam, amire nem számítottam volna.

A leginkább sokkoló felismerés számomra az volt, mikor London valódi "olvasztótégely" oldalával találkoztam. Ez az eddigi legszínesebb, multikulturális város, ahol valaha éltem. Ami számomra érdekes és humoros volt, hogy eddig még alig találkoztam igazi brittel Londonban, annak ellenére hogy az egyik legnépszerűbb londoni kávézóban dolgozom.

Ezzel együtt továbbra is csodálatos élmény számomra az, mikor új embereket ismerhetek meg más országokból, s még egy lakásban is lakhatok velük. Viszont volt egy különösen rossz megtapasztalásom londoni létem során, mely az úgymond "Ázsiai láz"-zal kapcsolatos. Dél Koreában csak futólagosan hallottam erről, de sohasem gondoltam volna, hogy én is indirekt áldozattá válhatok ennek.

_KRM2305.jpg
_KRM2172.jpg

MK. Honnan származik az "ázsiai láz"? El tudnád mondani a rövid hátterét?

 

R. Ezen a téren nem vagyok szakértő, de pár dolgot meg tudok emliteni, azokból az információkból, amelyeket hiteles sajtó források leközöltek. Azok az emberek, akiknek "ázsiai láza" van, azok különböző "eltorzult”, média által létrehozott videók - mint a “japán AV” (japán pornóipar) például - befolyása alatt állnak, melyet tudatosan férfi-centrikus, tehát hímsoviniszta nézőpontból hoztak létre. Az ilyen típusú videókban - általában - a nőket passzív résztvevőként ábrázolják; mint egy tárgyat, melyet a férfi birtokol, akit be kell törni, és engedelmességre kell tanítani.

Sok írást találtam arról, hogyan tudunk különbséget tenni egy ázsiai lázban égő egyén és egy hétköznapi ember között. Ezek a cikkek tippeket osztanak meg, hogyan reagáljunk, ha ilyen szituációba esnénk. Összességében ezek a cikkek is bizonyítják, hogy a legtöbb külföldön élő, vagy élt, ázsiai lány hasanló megtapasztalásokon ment keresztül, mint én is.  

 

 MK. Mit érzel akkor, mikor olyan férfi próbál megismerkedni veled, aki az "ázsiai láz" befolyása alatt áll? Hogy kezelnéd a szituációt, hogyha például elhív egy kávéra?

R. Az igazat megvallva, már a gondolatától is rosszul vagyok. A legtöbb alkalommal szinte rögtön kiszúrom azokat a személyeket, akik rossz szándékúak. Ők a következő jellemzőkkel címkézik fel az ázsiai lányokat, hogy ők szégyenlősek, kedvesek és alázatosak. Továbbá úgy gondolják, hogy az ázsiai lányok nem tudják őket könnyedén visszautasítani. Nagyon is tisztában vagyok ezekkel a sztereotípiákkal, s ez kellő képpen idegesít is.

Valakit visszautasítani, aki nem az én esetem elég egyszerű Dél Koreában, de amikor egy kávézóban dolgozol. Hiszen udvariasan kell az illetőt visszautasítani, s ehhez még az is hozzáadódik, hogy mindez más nyelven történik.

Az egészben az a leginkább irritáló, hogy mikor beszélsz hozzájuk, nem figyelnek oda, tehát szinte tudatosan nem hallják meg, hogy egyszer vagy kétszer is visszautasítod őket. Ignorálják a válaszomat és folytatják a kérést, hogy miért nem adom meg a telefonszámom, vagy miért nem megyek el egy randira velük. A legjobb, amit ezekben a szituációkban tehetünk, ha egyenesen megmondjuk, hogy nem szeretnénk megadni a telefonszámunkat.

 

MK. Mi az üzeneted az európai illetve a nem-ázsiai lakosok számára az ázsiai lázról általánosan, s az ázsiai sztereotípiáról? Mit ajánlanál a kortárs fiatal koreai lányoknak, hogy lehetnek még inkább felkészültebbek az ilyen esetekre és hogyan tudják megvédeni magukat?

R. Figyelmeztetni szeretném őket a láz valósságáról, amennyire csak lehetséges, mert azok számára a lányok számára, akik egy üvegbúra-szerű környezetből származnak még inkább veszélyes lehet egy ilyen szituáció/találkozás. Annyi naiv, ártatlan fiatal lány van, aki még csak nem is hallott az ázsiai lázról.

Pár egyszerű tanács, még ha egyértelműnek vagy ridegnek is tűnnek. A legjobb útja annak, hogy megvédd magadat, az az, ha az utcán ismerkedni próbálkozó férfiakat alapból ignorálod. Ha rendes, hétköznapi emberekről van szó, nincs okuk arra, hogy az utcán leszólítsanak és ott próbáljanak veled ismerkedni, még akkor se, ha a szándékuk tiszta. Lehetnek ezek olyan személyek, akik szó szerint az ázsiai kultúráról érdeklődnek, de ne pocsékold az idődet idegenekre az utcán, haladj tovább. Nem kell mindenkivel kedvesnek és udvariasnak lenned és természetesen ne egyél vagy igyál semmit sem, amit idegenek adnak neked. Még akkor se, ha az ingyen étel és ital nagyon vonzó tud lenni.

 

MK. Véleményed szerint hogy tudná társadalmunk megelőzni vagy megállítani ezt a "lázat"?

R. Úgy gondolom, hogy ez egy krónikus betegsége a mi modern társadalmunknak, mely úgy terjed, mintha vírus lenne. Annak ellenére, hogy sok területen a feministák próbálják a nőket védelmezni. Nehéz csak egy átfogó, univerzális megoldásra gondolni, amely meg tudná állítani a problémát. A változásnak belülről kell indulnia.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha láthatóvá fog válni a feminizmus a koreai társadalomban, de a tavalyi évtől kezdve elkezdtek változni a dolgok. A mozgalom legfőbb kiinduló pontja a Koreai Női Egyetemeken történő tömeges tűntetés volt. A fényt már lehet látni valamennyire az alagút végén.

Ez a "láz" továbbra is nagyon jelen van a mindennapi társadalmunkban, az egész világon. Mindemellett én hiszem, hogy egy nap teljesen meg fog szűnni.

_KRM2179.jpg
_KRM2268.jpg
_KRM2180.jpg
_KRM2291.jpg

©MIKE KRISZTINA, MINDEN JOG FENNTARTVA.

KÉPRE VAN SZÜKSÉGE? KÉREM VEGYE FEL A KAPCSOLATOT A KÉP SZERZŐJÉVEL

©MIKE KRISZTINA, MINDEN JOG FENNTARTVA.

KÉPRE VAN SZÜKSÉGE? KÉREM VEGYE FEL A KAPCSOLATOT A KÉP SZERZŐJÉVEL

©MIKE KRISZTINA, MINDEN JOG FENNTARTVA.

KÉPRE VAN SZÜKSÉGE? KÉREM VEGYE FEL A KAPCSOLATOT A KÉP SZERZŐJÉVEL

Írta és fényképezte: Mike Krisztina